Nem kell mindjárt a szexre gondolni! Az egyébként is "édes hármas"! A cím most kifejezetten a kábeltévén kívül eső - ma már elvileg 7 - alapcsatornára utal.

Meglepően zárult a recitai rém történetének utolsó fejezete. Mivel a per már 1985 óta folyt és az erdélyi jogtörténelemben egyedülállóan, több mint 1200 tanút hallgattak meg, Románia lélegzetvisszafojtva figyelte a végkimenetelt.

A hetvenes évek derekán, Popescu Chatill, egy kisvárosi vagány, közel 30 embert tett el láb alól, a saját, gondosan megírt - azóta kiadott - értékrendje szerint. Gyilkosságai között mindig pontosan ugyanannyi nap telt el, így a hatóságoknak csak időre volt szükségük, hogy egyre jobban szűkítsék a kört. Utolsó kiszemeltje Andrij Georgijevics Novominszk, egy ukrán kamionos volt, aki a szemfüles román rendőrök sikeres közbeavatkozásának köszönhetően ma is vígan rója a sztrádát túlterhelt járművével, igaz két lábujját azóta sem találták meg. Ő az ítélethirdetés előtt így nyilatkozott:
"Soha nem fogom elfelejteni azt a napot, amikor Popescu, akivel azóta egy focicsapatban játszunk, nekemrontott a pihenőben. Ma már jókat nevetünk azon, hogy többször is mellémszúrt. Bízom a bíró úrban, és biztos vagyok abban, hogy a szívére fog hallgatni."

2012. augusztus 8-án Joachim Zwdab a román legfelsőbb bíróság ügyésze könnyek közt tört ki, amikor a bíró fél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Popescut, a recitai rémet. A döntés mögött nagy valószínűséggel a Sitkó Bajnokság gólkirályi címe állhat.

Az ítélet jogerős, az élet igazságtalan, Popescu pedig 3 gólt jósolt magának a vasárnapi kupadöntőre.

Miután a folyosóra értem, a zsibongás egyre erősödött, majd hirtelen megszűnt. A társalgó népe rámszegezte tekintetét egy pillanatra, majd folytatták "de ugye tényleg elmondanád, ha lenne valami baj" társalgásukat. Lassan, de magamat is meglepve határozottan léptem oda interjúalanyomhoz, aki széles mosollyal várt.

Leültem és üdvözöltük egymást. Kicsit matattam a papírjaim között és végül feltettem első kérdésemet.

- Mi ebédelt ma? - mint akit mellbevágtak, úgy nézett rám és nem értette, hogy miért ezt kérdezem, hiszen felé általában "miért tette? megbánta? ha újrakezdhetné..." szintű kérdések szállnak először.

- Túróscsuszát. És felbosszantott, hogy nem kaptam rá elég szalonnát. - mérgelődött magában M. Viktor, aki 85 késszúrással végzett tulajdon édesanyjával.
- Talán nem kellett volna megölnöd az anyád. Bazmeg.