Miután a folyosóra értem, a zsibongás egyre erősödött, majd hirtelen megszűnt. A társalgó népe rámszegezte tekintetét egy pillanatra, majd folytatták "de ugye tényleg elmondanád, ha lenne valami baj" társalgásukat. Lassan, de magamat is meglepve határozottan léptem oda interjúalanyomhoz, aki széles mosollyal várt.

Leültem és üdvözöltük egymást. Kicsit matattam a papírjaim között és végül feltettem első kérdésemet.

- Mi ebédelt ma? - mint akit mellbevágtak, úgy nézett rám és nem értette, hogy miért ezt kérdezem, hiszen felé általában "miért tette? megbánta? ha újrakezdhetné..." szintű kérdések szállnak először.

- Túróscsuszát. És felbosszantott, hogy nem kaptam rá elég szalonnát. - mérgelődött magában M. Viktor, aki 85 késszúrással végzett tulajdon édesanyjával.
- Talán nem kellett volna megölnöd az anyád. Bazmeg.